Parkfoci. Erdélyi Riport, 2006

Parkfoci

Tizenöten vagyunk eurpai elsőkötetesek a budapesti könyvfesztiválon. Bár a plakát idejében elkészül, mégis kell néhány óra amíg megjegyzem az arcokat. Ráadásul a jól-rosszul elkészített portré épphogy tükrözi élő mását. Meséli Karádi Éva, a magyar Lettre főszerkesztője, hogy minden évben ez az izgalmas: felismerni őket a kép alapján. Az angol például messze nem olyan komor, az osztrák lány messze nem olyan szép, az észt pedig messze nem olyan titokzatos. A többi valahogy stimmel. Már azt is nehéz megszokni, hogy mind író. Tíz éve is annak, hogy ennyi kollégával utaztam valahová. A pécsi kiruccanás Csordás Gábor vezetésével hamisítatlan osztálykirándulás: kiadólátogatás, városnézés, egy közös asztalnál a hatalmas lábos gulyás elfogyasztása. Bírják a hungarikumot. Az osztrák lány, persze, vegetáriánus, ki is piszkálja a húst a tányérjából, a lengyelnek kicsit csípős, de sok kenyérrel ő is legyűri. Aztán történik valami. Az angol a lehető legtermészetesebb módon vesz egy labdát az utcai árustól, és pár perc, máris a parkban focizunk. Pécs szívében. A gumilabda pár fillér, gyerekkorunkban is ilyen volt, még a szél is arrébb vitte, s rosszabb esetben negyedóra után kipukkadt. Itt viszont bírja az iramot. A pécsi polgárok szúrós rosszallása a hátunkban. Ha tudnák, hogy itten írók garázdálkodnak széles jókedvükben. Az európai értelmiség színe-java. Vagy legalábbis leendő krémje, na. Azon gondolkodom, miután belőttem a megítélt büntetőt, hogy vajon nekünk, egykori gőgös pályakezdőknek lett volna merszünk így legyalázni a már vagy még izmosodó renoménkat egy ilyen alpári parkfocival. Megvolt-e bennünk ez a  nemtörődöm könnyedség? Egyszer csak ledobni minden jól kitalált álcát, és rosszcsont kölyöknek kinézni az oly nehezen megszerzett cím, az íróúr/hölgy helyett? Manapság amikor egynémely kiadók egyre több marketingfogást és eszközt vetnek be egy-egy új „írófenomén” megcsinálására, akkor mi itten rúgjuk a lasztit? Hát van nekünk bőr a képünkön? Aztán jutalomképpen talán vagy miért, Csordás még elvitt minket fagyizni. Nem is tudom, mikor esett ilyen jól utoljára.